Görögország történelme

Görögországról mindenkinek először az Akropolisz jut az eszébe, vagy legalábbis valamilyen ókori görög építmény, mely a jellegzetes jón, dór, esetleg korinthoszi oszloppal építettek anno. De sokaknak lehetséges, hogy a csodálatos tengerpart fog a képzeletében előjönni. Ugyanis Görögországhoz tartozó területek felét víz teszi ki, mely gyönyörű homokos tengerparttal van megkoronázva. Az ókori nagy görög filozófusok, a mítoszok és legendák földje ez, ahol minden kikapcsolódni vágyó ember meglelheti a számára leginkább megfelelő pihenési formát. Hiszen lazíthatunk a homokos tengerparton, a tündöklő napsütésben, de bejárhatjuk az egész országot, szebbnél szebb területeket felfedezve. A mai görögök ősei igen nagy örökséget hagytak rájuk, melyek nem csak szellemiekben értendő, hanem a kézzel fogható kincsük is legalább olyan felbecsülhetetlen.

Számos amfiteátrumuk maradt fent, rengeteg templom, és szentélyt lehet megcsodálni. Rengeteg romkert várja az ide zarándoklókat. A görög kultúra Európa meghatározó, így a világ meghatározó irányzata lett. Festmények, freskók ugyan nem maradtak fent, de a szobrászatban nyújtott egyedülálló teljesítményük, utánozhatatlan volt, és a római birodalom is eme művészeti irányt, a később elnevezett klasszicizmust vette elő.

Nem csak a művészet, hanem a gondolkodás is az ami hatást gyakorolt az európai népre. A görög eszmék, és filozófiai iskolák világhírűek voltak már korában is, s maga a görög nyelv, a művelt emberek nyelvének számított egészen a tizenkilencedik századig, ugyanis nagyon sok remekművet csak későn fordítottak le, illetve az esetleges változtatások megkerülése végett, sokkal inkább kifinomultabb, és tisztább módja volt ez, az ókori irodalom élvezetének.

Eme óriási írott hagyatékból csupán húsz százalék maradt fent, mely felveti azt a kérdés, hogy milyen fantasztikus remekművek születtek még, jó pár ezer éve. Az emberi testet és szellemet dicsőítették, s keresték mindenek kezdetére a választ, és hogy hova juthatunk el, hogyan érhetjük el a tökéletességet, és a boldogságot. Ezért is volt a mámornak, a bornak, és az élvezeteknek saját istene. Fesztiválok, és ünnepségek követték egymást, illetve az olimpiai játékok eredete is innen eredeztethető. Ezen eseményeket és játékokat szintén isteneik magasztalására rendeztek.

Templomaik dicsőítették őket, melyek magasan álltak, és óriási oszlopcsarnokaik hirdették az ember nagyságát, s annak alkotási képességét. Nem realisztikusan ábrázoltak, hanem minden embernek saját ideál képét alkották meg, mely legtöbbször a tökéletesen kidolgozott, erős, izmos testben nyilvánult meg. Eme stílusjegy jellemzi az egész görög kultúrát, melyet a római vettek át, és csak később tértek át, a realisztikusabb, ám még mindig bizonyos ideák, és képzetek hatására való ábrázolásmódhoz.